Mindezek közrejátszanak abban, hogy csökken a tavaszi lendület. Az uniós választás utáni mézeshetekben észre sem vette az ember a hazugságokat. Aztán jelentkeztek a zavar jelei, először Magyar EP-mandátuma kapcsán, amit végül felvett annak ellenére, hogy korábban az itthon maradását szajkózta. Majd jött az ötkertes botrány, és persze a mentelmi jog mögé bújás, holott tavasszal még el akarta törölni az intézményt. Szeptemberben a volt barátnő, Vogel Evelin interjúja figyelmeztető jel volt, hogy nagy dolgok lehetnek készülőben. Erre válaszul Magyar zsarolással vádolta egykori párját, de a feljelentés csak nem akart megérkezni az érintett szervekhez. A pártelnök októberben megint magyarázkodásra kényszerült, hiszen hosszú napokig arról szóltak a hírek, hogy az ő állami vezetői pozíciói és öccse kommunikációs megbízatásai korábban szoros korrelációt mutattak. Az MTVA előtti tüntetésre százezer embert várt, de csak néhány ezren voltak rá kíváncsiak; a demonstráció felért egy időutazással, mintha csak a régi, áporodott ellenzéki hangulat köszönt volna vissza. Magyar arra számított, hogy Strasbourgban – Orbán Viktor uniós meghallgatásán – majd feledteti a rossz emlékű napokat, a balos média gondosan meg is ácsolta ehhez a színpadot. A „kihívó” aztán szépen beszürkült a mezőnybe, egy volt az Orbánt támadó harminc képviselőből. Az sem járhatott politikai haszonnal, hogy vastapssal jutalmazta a bizottság elnökét, a háborúpárti Von der Leyent. Nem nevezhető szavazatmaximalizáló húzásnak, hogy a magyarfóbiás Manfred Weber néppárti frakcióvezető őt szeretné a következő miniszterelnöknek látni. Kiváló ütemérzékkel nyilatkozott néhány héttel később Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke, amikor bevallotta, hogy kéretlenül is végrehajtják azt, amit a migránspárti, gender-, háború- és rezsicsökkentés-ellenes Weberék mondanak nekik. Ezt be is bizonyították számos uniós szavazáson.
Így értünk el november első hetéig, amikor saját szavazóinak és párttársainak is egyértelművé válhatott, hogy Magyar Péter időzített bomba. A nyilvánosságra kerülő hangfelvételekből kiderül: hiteltelen, amit a politika színpadán mond. Szép tirádáival szemben magánbeszélgetéseiben a szavazóit büdösnek tartja, szépkorú támogatóit nyugdíjaskommandózza, politikustársait agyhalottnak, tehetségtelennek nevezi, a nőket semmibe veszi, akiket bármikor megszerezhet, illetve az ellenzéki és a jobboldali sajtótermékeket sem szereti, a Hír TV munkatársait a Dunába lökné.
Az ellenzék által gyakran normális demokráciának minősített Nyugaton ilyen ügyekbe rögtön belebukna egy pártelnök.
Nálunk ez csak arra elég, hogy lassan apadni kezdjen a Tisza. Ne legyen kétségünk: a következő időszakban is botrányt botrányra fog halmozni a baloldal új üdvöskéje. Az egyetlen gond Magyar Péter kiszolgálói esetében, hogy most is mindent egy, de rossz lapra tettek fel. B terv nélkül nincs más hátra, mint hogy még elkötelezettebben álljanak be Magyar mögé, és tovább rombolják hitelességüket. Nem kár értük!